Ferenc beindította a motort, és elhajtott az egyetem épülete elől. Már így is pont eleget látott. A düh keserű savként marta a gyomrát. Hogy lehetséges, hogy Adrienn máris túl lépett rajta? Hiszen alig egy hónapja, hogy külön költöztek. Most pedig annak a ficsúrnak tapad a szájára! Hányingere lett az egész jelenettől. Miután a zöld szemű szörnyeteg lecsillapodott a lelkében, a légzése pedig visszaállt a normális ritmusba, kínzó gondolatok kezdték el gyötörni. Mit fognak szólni az ismerősei, ha megtudják, hogy a feleségének új barátja van? Ezt a szégyent!
Abba már bele sem mert gondolni, hogyan fogadják majd a hírt a vevői, ha a fülükbe jut az árulás. Ennek is pont most kellett történnie, amikor a legjobban megy az üzlet! Hála a bőrdíszművek iránti megnövekedett érdeklődésnek, Adriennek már dolgoznia sem kellett volna az utóbbi időben. De mint minden másban, ebben sem hallgatott rá. Adriennek különös érzéke volt ahhoz, hogy az őrületbe kergesse őt, főleg azzal, hogy foggal-körömmel ragaszkodott az adminisztrátori állásához.
Mikor befeküdt az ágyba, Adrienn oldalán még mindig ugyanúgy hevert az ágynemű, mint amikor együtt hajtották álomra a fejüket. Ahogy az érintetlen takaróra nézett, hirtelen megvilágosodott. Pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Vissza kellett szerezni a nőt, akibe egykor beleszeretett, bármi áron.
A terve olajozott működött. Virágcsokrokkal és apró ajándékokkal halmozta el Adriennt. Aztán egyik nap, mikor a tanszék előtt várakozott, a felesége egyedül jelent meg a kapuban, és ahogy arra Ferenc is számított, nem utasította vissza a vacsora meghívását.
Minden úgy ment, mint ahogy megálmodta. Adrienn pár héten belül már ott szuszogott mellette az ágyban, Ferenc pedig megelégedve könyvelte el magában, hogy ezúttal is megkapta, amire vágyott. Büszkesége jól lakottan terült szét a mellkasában. Csak azt sajnálta, hogy innentől kezdve le kell mondania a szórakozó helyek, és a könnyen kapható lányok élvezetéről. Legalábbis egy időre.
– Terhes vagyok – jelentette be Adrienn egy kellemes nyári estén, miután kiszedték a tányérjukra a frissen sütött csirkét.
Ferenc villája élettelenül hullott bele a gondosan elrendezett salátaágyba.
– Ugye nem? Kérlek mondd, hogy csak egy rossz vicc az egész!
– Nincs semmilyen tévedés, ma a nőgyógyász is megerősítette. A hetedik hétben járok.
– Vetesd el! – vágta rá Ferenc gondolkodás nélkül. – Nem akarok gyereket, ezerszer megmondtam már neked!
– Nem tehetem! – felelte Adrienn, majd nyelt egy nagyot, és így folytatta: – Tudod nagyon jól, mennyiszer estem át abortuszon. Nem vetethetem el ezt a babát is, ha megteszem, nem lesz több esélyem az anyaságra.
– Az engem nem érdekel! – Ferenc már szinte üvöltött. Felpattant az asztaltól, majd pár perc múlva bevágta maga mögött az ajtót és elviharzott otthonról.
Hajnalig kocsikázott a városban, hogy kiszellőztesse a fejét, és eszébe jusson valami megoldás, de mindig ugyanoda kanyarodott vissza: Ennek a babának nem szabad megszületnie. Mióta az eszét tudta, utálta a gyerekeket. Másra sem volt szüksége, mint egy éjjel-nappal üvőltő csecsemerő és egy nagy adag kialvatlanságra.
Úgy döntött, hogy várakozó álláspontra helyezkedik. Biztos volt benne, hogy hamarosan Adrienn is belátja, hogy neki van igaza. Főleg akkor, ha minden szeretetét és figyelmét megvonja tőle. Így is tett, és amikor látta a feleségén mennyire szenved ettől, kellemes bizsergés járta át.
–Figyelj Ferenc, ez így nem mehet tovább! – kezdett bele Adrienn egy álomittas hétvégi napon, mikor kilépett az erkélyre a nyugágyon pihenő férje mellé.
– Szerintem sem, akkor elveteted? – kérdezte hetykén Ferenc, mintha a hétvégi nagybevásárlás ügyében döntenének.
– Nem, megtartom a babát, és hazaköltözöm az anyámhoz – mondta Adrienn elszántan, és felszegte az állát.
– Elmondtad neki, hogy terhes vagy? – Ferenc szívverése felgyorsult, érezte ahogy a pánik forró hullámai feltörnek a testében.
– Még nem, addig nem akartam neki semmit sem mondani, amíg nem beszéltem veled.
Ferenc hallgatásba burkolózott, és a lebukó nap utolsó sugarait nézte kifürkészhetetlen pillantással.
– Talán elvetettem a sulykot mostanában – kezdett bele a férfi, de még mindig nem nézett rá a feleségére. Az lenne a legjobb, ha kettesben töltenénk egy kis időt, távol a hétköznapok zajától.
– Nem is tudom…– hezitált Adrienn.
– Kérlek, még a baba előtt. Szeretném kiélvezni, hogy csak az enyém vagy.
Adrienn csodálkozva nézett a férjére, majd bizonytalanul bólintott.
Így történt, hogy egy hét múlva megérkeztek Dubrovnikba, és elfoglalták a tengerpartra néző szobájukat.
– Az anyád tudja már, hogy terhes vagy? – kérdezte Ferenc, miközben whiskyt töltött magának.
– Még nem. Nem azt kérted, hogy ne beszéljek neki róla? – Adrienn közben kiürítette a bőröndjét, és nekiállt bepakolni a molyirtó szagot árasztó szekrénybe.
– De igen, csak kíváncsi voltam, sikerült-e megőrizned a titkunk.
– Szeretném már neki elmondani.
– Meg is teheted, mihelyst hazamentünk.
Aznap éjszaka sétálni indultak, hogy megcsodálják a tengert. Az Óváros tele volt sziklás kiszögellésekkel, melyekről csodás látvány nyílt a végtelen vízre. Ferenc javaslatára, felmásztak egy szikla tetejére. A csillagok megannyi apró fáklyaként tükröződtek vissza a tükörsima víz felszínéről. A hold magasan járt az égen, megvilágította a lábuk alatt elterülő partot.
– Nem merek kintebb menni – mondta Adrienn, és hátrált egy lépést.
– Nincs mitől félned, itt vagyok mögötted. – Ferenc finoman a felesége csípőjére tette a kezét, majd megkerülve őt, kiült a sziklára. – Gyere ülj ide mellém, fogom a kezed!
Adrienn követte a férjét, majd szorosan helyet foglalt mellette.
– Alig várom, hogy hárman legyünk – kezdett bele Adrienn, majd elhallgatott.
Ettől a mondattól Ferenc úgy érezte, hogy alig kap levegőt. Hogy minden kontroll, amit valaha is gyakorolt az élete felett, kicsúszik a kezéből, és átkerül Adriennhez, és a hamarosan megszülető gyerekhez. Maga sem értette, hogy mi ütött belé, amikor a keze önálló életre kelt, és meglökte felesége törékeny testét. Ösztönös, elemi reakció volt, mire felfogta, hogy mi történik, már túl késő volt.
Adriennek arra sem jutott ideje, hogy ajkát elhagyja egy sikoly. Amikor Ferenc meghallotta a tompa puffanást, hatalmas kő esett le a szívéről. Nem maradt más hátra, mint előadni egy szomorú mesét, egy szomorú balesetről. Hiszen baleset történt, más nem lehetett. Adrienn az egyik pillanatban mellette ült, a másikban pedig belezuhant a mélybe. Túlságosan csúszósak ezek a sziklák, nem lenne szabad felengedni ide a turistákat.
Ferenc elővette a telefonját a zsebéből, és a rendőrséget tárcsázta. Mire letette a készüléket, sikerült pár könnycseppet is kipréselni magából. A kiérkező rendőrök pedig már egy sokkos állapotban lévő, zokogó férfit találtak.
