Erzsi domborodó hasára tette a koromtól maszatos kezét, majd néhány farönköt a tűzre dobott. Mikor a lángok falni kezdték a vékony fadarabokat, lehuppant a székre, majd komoran a férjére meredt.
– Szerintem veszélyes – jelentette ki Erzsi, és a körme alatt összegyűlt piszkot kezdte el tisztogatni.
– Már mér’ lenne az? – kérdezte Józsi, és megcsóválta a fejét. – Mások is lopják, mi is ezt fogjuk tenni.
– De a gyerekek…
– Itthon vagy velük, nem lesz semmi bajuk.
Erzsi ekkor ismét megérintette a pocakját, majd a spájz mellett lévő lavorra siklott a tekintete. Ideje volt átmenni a szomszédba, hogy a gyerekeknek megmelegítse a vizet az esti fürdéshez. Marci ugyanis már több, mint egy hete nem mosakodott, ahogy a többiek sem. És Marci volt a legkisebb, Erzsi kedvence, bár ezt még magának sem vallotta volna be sosem.
Mikor másnap Józsi haverja megjelent az ajtóban, és munkához látott, hogy az utcán lévő vezetékről bevezesse az áramot a lakásba, Erzsi némán nézte végig a műveletet. Még akkor sem szólt egy árva szót sem, amikor a szobájuk ablakát nem tudta rendesen visszazárni a rajta keresztül kígyózó vezeték miatt. Szükségük volt az elektromosságra, főleg most, hogy hamarosan egyel többen lesznek.
Miután az anyjától örökölt ócska hűtő ismét életre kelt, Erzsi finoman a falhoz tolta, hogy a fémmel keretezett hátlapból minél kevesebb látszódjon ki. Nem tudta volna megmondani, hogy miért, de a lelke nyugodtabb lett, amikor a fémszörnyeteg zümmögését valamelyest eltompította a penészedő fal.
Egy borús őszi reggelen Erzsi a földön szanaszét heverő elnyűtt ruhákat gyűjtötte össze, hogy előkészítse őket a mosáshoz. Mit meg nem adott volna egy mosógépért! Ahogy a terhessége haladt előre, egyre nagyobb fizikai megterhelést jelentett neki, hogy népes családjára kézzel kellett mosnia.
– Barnabás mit keres itthon? – csattant fel Józsi, miközben sodort magának egy cigarettát.
– Nem érezte jól magát – vont vállat Erzsi, és ablakon keresztül vetett egy pillantást a pocsolyában ugráló fiára.
– Azt látom – morogta a férfi, és kifújta a füstöt.
– Hová tegyük a kiságyat? – kérdezte Erzsi, majd végignézett az így is zsúfolt szobán.
– Milyen kiságyat?
– A támogató küldi, valami fiatal nő, és ma hozza ki a futár. – Erzsi így utólag már örült, hogy jelentkezett ahhoz az alapítványhoz, amelyik rászolú családoknak keresett segítséget. Legalább ágya lesz a babának, még ha ruhát egyelőre senkitől sem tudott szerezni.
Józsi felállt a fotelból, majd elhagyta a szobát, súlyos léptei visszhangot vertek a földpadlón. Elindult, hogy megkezdje szokásos körútját a településen, hátha akad valahol némi munka. Erzsi pedig kiment a konyhába, hogy megkenje zsírral a kenyeret Marcinak és Barnabásnak. Most, hogy a többiek óvodában és iskolában voltak, szokatlanul csendesnek tűnt minden.
Amikor a két fiú bevonult a szobába, hogy megkeressék az ágy alatt lévő törött játékokat magában rejtő dobozt, Erzsi még mindig azon gondolkozott, hogyan fog helyet csinálni a baba holmijainak. Ekkor hallotta meg a dudálást. Izgalomtól remegő gyomorral ment ki a futár elé, hogy átvehesse születendő gyermeke fekhelyét. Az udvart borító sár miatt egy örökkévalóságnak tűnt, mire eljutott az autóig.
A futár segítségével nagy nehezen a bejárati ajtó elé vitték a darabokban lévő kiságyat. Már elköszönt a fiatalembertől, és a kilincsre kulcsolódott a keze, amikor meghallotta a visítást. Azt a fagyos sikolyt, amitől először hirtelen földbe gyökerezett a lába, a szája pedig kiszáradt.
Innentől kezdve, mintha lassított felvételen látta volna mindazt, ami történt: Ahogy egyre beljebb és beljebb nyomult a lakásba, majd megpillantotta a remegő Barnabást Marci mozdulatlan teste mellett. A szíve olyan hangosan verdesett a mellkasában, hogy minden más hang megszűnt létezni. Az egyetlen, ami valóságosnak tűnt az egész szürreális képben az a szag. Az égett hús szaga. Ekkor a felismerés valósága lesújtott Erzsire, és a világ elsötétült körülötte.
Miután a megyei kórházban kinyitotta a szemét, megrohanta a fájdalom, a szívét egy láthatatlan vasmarok szorított össze, és addig facsarta, ameddig levegőt is alig kapott. Józsi zokogva mesélte el neki a történteket. Amíg Erzsi átvette a kiságyat a futártól, addig a fiúk kivonultak a konyhába azzal a pár kisautóval, amit a régi dobozban találtak. Marci kedvenc kék autója valahogy begurult a hűtőszekrény mögé, és amikor megpróbálta kivenni…
– Hallgass! – zokogta Erzsi, és lehunyta a szemét.
Arcán megállíthatatlanul záporoztak a könnyek. Kezét óvatosan a hasára csúsztatta, és miközben elhunyt gyermekét siratta, azért imádkozott, hogy a hamarosan érkező egészségesen láthassa meg a napvilágot.
Mielőtt aznap éjszaka álomtalan álomba zuhant volna még magában megjegyezte, hogy habár a szíve alatt hordott kislány reggel még ficánkolt, délután már szinte meg sem mozdult. Elhatározta, hogy másnap reggel mindenképpen megemlíti majd az orvosnak, bár biztosra vette benne, hogy a tragédia okozta megrázkódtatás szegte kedvét a picinek is. Csak ez lehetett az oka, ugyan mi más?
